Carole Hillenbrand
Auteur van The Crusades: Islamic Perspectives
Over de Auteur
Carole Hillenbrand is Honorary Professorial Fellow, Professor Emerita at the University of Edinburgh and Professor of Islamic History at the University of St Andrews. In 2005 she became the first non-Muslim scholar to be awarded the prestigious King Faisal International Prize for Islamic Studies, toon meer reflecting her 'revolutionary approach to the largely one-sided subject of the Crusades' toon minder
Werken van Carole Hillenbrand
The History of al-Tabari Vol. 26. The Waning of the Umayyad Caliphate: Prelude to Revolution A.D. 738-745/A.H. 121-127 (1987) — Vertaler — 20 exemplaren
Gerelateerde werken
Byzantines and Crusaders in Non-Greek Sources, 1025-1204 (Proceedings of the Bristish Academy) (2007) — Medewerker — 14 exemplaren
Eastern Approaches to Byzantium (Publication for Society for the Promotion of Byzantine Studies) (2001) — Medewerker — 8 exemplaren
Arabia, Greece and Byzantium: Cultural Contacts in Ancient and Medieval Times. Volume II — Medewerker, sommige edities — 1 exemplaar
Tagged
Algemene kennis
- Gangbare naam
- كارول هيلينبراند
- Geslacht
- female
- Beroepen
- Historian
Professor of Islamic History at the University of Edinburgh - Korte biografie
- Carole Hillenbrand was educated at the Universities of Cambridge, Oxford and Edinburgh. She was appointed Professor of Islamic History in 2000 and served as Head of the Department of Islamic and Middle Eastern Studies, from 1997-2002 and from 2006-2008. She was Visiting Professor at Dartmouth College, New Hampshire, USA in 1994 and 2005 and at the University of Groningen, the Netherlands in 2002.
Leden
Besprekingen
Prijzen
Misschien vindt je deze ook leuk
Gerelateerde auteurs
Statistieken
- Werken
- 11
- Ook door
- 5
- Leden
- 216
- Populariteit
- #103,224
- Waardering
- 4.1
- Besprekingen
- 1
- ISBNs
- 34
- Talen
- 4
Talán csak annyit, hogy Hillenbrand érzésem szerint éppen azért tudja ilyen megélhetően vázolni a színpompás, izgalmas iszlám eszmerendszert, mert maga is hívő, aki elkötelezett keresztény közegből érkezett. Ezért képes felfogni és értékelni a muzulmán hitélet olyan mélyen spirituális aspektusait, mint amilyen a szúfi teozófia, vagy a Kába-kőnél összesereglő milliónyi hívő közösségi élménye. Ám az, aki ugyan magát keresztényként definiálja, de közben az iszlámot mindenestül gyanús, sőt: gonosz entitásként fogja fel, nem veszi figyelembe, hogy Isten keresése közös pont a két vallás között – tulajdonképpen azt is megkockáztatnám, hogy amikor tagadja egy ekkora tömeg spirituális útkeresésének jogosságát, valahol saját vallásosságának jogosságát is megkérdőjelezi. Iszlám sajátosságnak tekinti a terrorizmust, holott az valójában ellentétes a Koránnal és a hadíszokkal, és általánosnak tekint olyan marginális gyakorlatokat, mint a női nemiszerv megcsonkítása – holott ez egy, a Mohamed előtti időkből fennmaradt primitív törzsi szokás, amit a muzulmánok zöme elutasít. És úgy általában felháborodik a nők jogainak megsértésén, ha azok az iszlám országokban történnek, ám ha mondjuk Oroszországban szövegeznek kísértetiesen hasonló törvénytervezetet, az valahogy elkerüli a figyelmét – és azt sem veszi figyelembe, hogy amíg az USÁ-ban még női alelnök sem volt, addig számos muzulmán többségű országban (Indonézia, Törökország, Bangladesh, Pakisztán) már töltötte be nő az elnöki posztot. Mindez persze nem jelenti azt, hogy iszlám és kereszténység kapcsolata zökkenőmentes lesz, hiszen a reformáció és a felvilágosodás óta eltelt európai folyamatokat (köztük a szekularizációt) természetesen nem élhették át – ahogy amúgy, úgy látszik, sok mai kelet-európai „keresztény” sem –, így kettejük viszonyát még sokáig félreértések és bizonyos alapvető definitív különbségek fogják befolyásolni. Pusztán azt állíthatjuk, hogy az iszlám sokszínű, és hogy másfél milliárd ember vallását nem lehet ostoba leegyszerűsítésekkel leírni. Az iszlám pedig éppúgy csak történelmi kontextusában vizsgálható, mint ahogy az Ószövetség legtöbb passzusa is. Ám ahhoz, hogy a leegyszerűsítéseket elkerüljük, és képesek legyünk párbeszédet nyitni, valamiféle tudásra van szükségünk. Ja, hogy azért meg kell dolgozni? Hát bocs.… (meer)