Mór Jókai (1825–1904)

Timár Mihály teljesíti egy gazdag basa utolsó kívánságát: megmenti a lányát és a vagyonát, majd úgy lesz dúsgazdag kereskedő, hogy magához veszi a basa kincseit. Timár csaló? Feleségül veszi a basa lányát, így visszakerül a vagyon jogos tulajdonosához. Timár arany ember? Szerelembe esik egy másik nővel, ám erről nem szól a feleségének. Timár csaló? Megszökik otthonról, és elbújik egy szigeten... Jókai legkedvesebb regényének modern, könnyen olvasható változatából kiderül, hogy Timár valójában arany ember vagy csaló?

A Manó Könyvek Klassz!-sorozatában Nógrádi Gergely rövidebb, illetve prózai formában írja újra a klasszikus irodalom néhány gyöngyszemét, azzal a céllal, hogy a mai fiatalok számára is könnyen befogadható, szerethető olvasmány legyen. A sorozat köteteinek különlegessége, hogy az eredeti regényekből kiemelt szövegrészleteket is tartalmaznak, segítve ezzel azok iskolai feldolgozását. (Bookline)… (meer)

Jókai Mór, a nemzet mesemondója mélyen hitt a forradalomban. Részt vett a 12 pont megfogalmazásában, és 1848. március 15-én este ott volt a Nemzeti Színház ünnepi előadásán. Más aligha írhatta volna hát meg a hazaszeretet legnagyobb magyar regényét, A kőszívű ember fiait. A Manó Könyvek Klassz!-sorozatában Nógrádi Gergely az eredeti cselekményt követve, ám rövidebb formában meséli újra a klasszikus irodalom gyöngyszemeit, azzal a céllal, hogy a remekművek a mai fiatalok számára is érthető és szerethető olvasmányok legyenek. Ugyanakkor a kiadó nemcsak a nagy nemzeti legendák megismertetéséért, de az értékes írói örökség megóvásáért is síkra száll: a sorozat köteteit számos, az eredeti regényekből kiemelt szövegrészlet gazdagítja. (Bookline)… (meer)

Ad egy: visszatér a csikós hosszú útról, és mit lát? Egy sárga rózsát. Ez csak akkor érdekes, mondhatnátok erre, ha a csikós mellesleg amatőr botanikus is. De! Az a sárga rózsa csak a csikós babájának (a korcsmároslánynak) a kertjében nyílik, most viszont egy gulyáslegény esztétikai értékét növeli – már úgy értve, hogy nála van. Hogy került oda, kérdi magában a csikós. Kezd érdekes lenni, ugye? Mert ez így két agráriumi dolgozó, meg egy vendéglátóipari alkalmazott szerelmi háromszöge.
Ad kettő: ül a csikós a csárdában, ahol a babája munkavállaló, az udvaron meg ugye ott az ominózus sárga rózsa. Szalonnát eszik a csizmaszárból előhúzott csillagos bicskával. Hopp, mondom magamban, te bicska, te még meglátogatsz ebben a kisregényben valakit! Amúgy tévedtem, mert - SPOILER! - nem. Tökre meg is lepődtem (kellemesen), hogy a két csávó a végén még csak meg se ölte egymást.

Jókai kisregénye áll 40% belföldi turizmus brossurából, meg 60% népszínműből. Úgy mutatja be a Hortobágyot, a napfelkeltét a Kilenclyukú híd lábánál, hogy a korabeli budapesti urbánus olvasóközönségnek a nyál összefutott a szájában – nekik a Hortobágy még olyan messzi-messzi galaxis lehetett, mint nekünk Bali. Aztán ugye itt van az alföldi ember teljes életnagyságban, a maga autentikusan szittya lelkületével – jó, hát ebben az esetben élnék némi fenntartással, meg lennék lepődve ugyanis, ha a korabeli gulyások oly szép kerek irodalmi mondatokban foglalták volna össze szerelmük mibenlétét, mint ahogy ebben a könyvben teszik. Mindegy. Meg itt van a falusi femme fatale, akibe mindenki szerelmes, aki épp ráér – bár nem kis jellemhibái vannak, melyek közül talán a legártalmasabb, hogy nem tudja megkülönböztetni a nadragulyát a mandragórától*, úgyhogy hajlamos tévedésből megmérgezni az embert. De különben biztos aranyos. Ők aztán összeakadnak hárman, és Jókai ösztökélésére előadnak nekünk egy röpke pusztai tangót. Ami nekem tetszett, még ha nem is mindig tudtam komolyan venni. Mindenesetre inkább ez legyen kötelező, mint a Kőszívű ember… már csak a hossza miatt is.

* Mondjuk ne bántsuk ezért, mert a két növényt Jókai is alaposan összekeverte.… (meer)