[Italiano]

Una lettura breve e facile. Feyman esprime i suoi pensieri in modo molto perspicace. Va dritto al punto. Questo è uno di quei libri che ho sempre voluto rileggere. La seconda volta però, il voto si è un pò abbassato. Comincia molto bene, ma la fine è un pochino fuori tema.

[English]

Tiny and easy reading. Feynman has a clever way to express his thoughts. He goes to the point. This is one of those books that I have wanted to re-read. Second time, rating goes down a bit. It start really really good, but the end is a little bit off topic. ( )

My wife told me about a movie she watched (The Challenger Disaster (http://www.imdb.com/title/tt2421662/)) late one night that covered the investigation regarding the space shuttle Challenger. She said the lead technical person in the investigation was this interesting scientist, who I later found out was Richard Feynman. Luckily, my wife had recorded the movie as well as a small documentary of this "scientist". After watching both pieces, I was amazed I'd never heard of this man, but was so glad that she'd shown these movies to me.

About the book. The only reason I gave this book 3 stars, is because I struggled with the delivery of the speech being transcribed in print. I've seen videos of Mr. Feynman before, and found him lively and amazing and the way he speaks just didn't work for me in print. The topics were right on the money though and I would recommend this book to anyone who finds Mr. Feynman as amazing as I do or if they want to hear perspectives on topics such as religion, politics, etc., put forth by a brilliant mind.

( )

"The Pleasure of Finding Things Out" includes everything in this book, so I recommend reading that instead, especially since this is the more boring parts of it. ( )

Feynman mint figura régóta érdekel, viszont a fizika mint tudomány meglehetősen távol áll tőlem – alighanem a törés kettőnk viszonyában középiskolai tanulmányaim során mélyült el, amikor is az egyébként imádni való és igazán karakteres Szűcs tanár úr kezei alá/közé kerültem. Tőle amúgy sok mindent megtanultam – például azt, hogyan kell finoman aktuálpolitikai kérdésekkel akár fél órát is lelopni a fizikaórából, valamint azt, miképpen feleltessünk tíz-tizenöt embert uszkve tíz perc alatt. (Villámkérdésekkel. A Szűcs-féle villámkérdéses módszer amúgy is meglehetősen hírhedt volt, különösen mert a villámkérdések nem korlátozódtak sótlanul a fizikatudományra, hanem elkalandoztak egyéb vadászmezőkre is. Lásd: "Egy heted hét hány tized évtized?") Amit nem sajátítottam el – az a fizika. Igen, azt hiszem, akkor veszített el a kvantumfizika egy potenciális tudóst személyemben. (Hogy a matematika, a biológia, a kémia, a testnevelés vagy az ének-zene hogyan vesztegetett el ebben az időszakban egy esetleges héroszt, arról hajh! mesélhetnék… de nem fogok.) És erre meglátom a könyvtárban ezt a könyvet – Feynman-előadások, amelyek nem a fizikáról szólnak! Csúcs! Mi ez, ha nem isteni jel? Ám olvasgatván a könyvet, egyre inkább az a benyomásom támadt, hogy ha isteni jel volt is, hogy e mű elém került, nem azt akarta jelezni Isten általa, amit beleértettem… hiába, az isteni jelek dekódolásában nem segít semmiféle Google Translate. Merthogy ez a könyv – nem jó.

Először is azért nem jó, mert nem jó a fordítás. Biztos vagyok benne, hogy Dr. Ill Márton nagyszerű tudós és kiváló tudományszervező (volt, sajnos) – de az a helyzet, hogy a fordításhoz nem ilyesféle képességek kellenek. Hanem érzék a megfelelő szórend és a kontextushoz illő magyar kifejezések megtalálásához. Gondolom én. Enélkül ugyanis az eredendően (feltételezem) gördülékeny angol szöveg rohadtul nem gördülékeny, magyartalan magyar szöveggé változik. Tegyük még hozzá, hogy a kötet szövegei tulajdonképpen az élőbeszéd – három egyetemi előadás – hangulatát kívánják átadni, ami viszont így, ebben a köntösben hol butácskának, hol csapongónak, hol erőltetettnek hat. Jó, persze mindent nem lehet a fordításra fogni – az is igaz, hogy ha megpróbálok leásni a magyarításon túlra, akkor sem sejlik fel túl sok érték a szövegben: sok korlátozottan kihagyhatatlan példa és kellőképpen nem kifejtett fejtegetés, valamint az a mélységesen igaz, de nem újszerű állítás, hogy a tudomány alapja a kételkedés. Úgyhogy ha legközelebb valami isteni jelet látok-hallok jártamban-keltemben, mielőtt reagálok rá, visszakérdezek, hogy tényleg jól értettem-e. ( )

the first two parts were inspiring and nicely written, but the last part read too much like an impromptu speech to be easily understood ( )