– Rabelében, szabad a Talmud olvasása közben dohányozni?
– Nem, nem szabad!
– És rabbi, szabad dohányzás közben a Talmudot olvasni?
– Hát persze, a Talmudot mindig szabad olvasni!

Ha az előző kötetnél az volt a problémám, hogy az ötlet időnként ellopta a levegőt az emberi kapcsolatok amúgy érzékeny ábrázolása elől, hát most meg azt élveztem piszokul, hogy a központba helyezett ötletet mennyire feldúsította az emberi kapcsolatok érzékeny ábrázolása. Hogy mi a kettő között a különbség? Hm, talán nem sok. Le Guin ezen elbeszélései mindenesetre egyértelműen (egyértelműbben) sci-fi és fantasy történetek, nem sok kacérkodás van bennük a „komoly” realizmussal, és ez felettébb jól áll nekik. A sci-fi és a fantasy (ahogy laikusként látom) jellemzően ötletközpontú formák: a szerző új nézőpontból kap el egy nagyon is ismerős problémát egyszerűen azzal, hogy az egész cselekményt teljesen idegen közegbe helyezi, legyen az a közeg a Mars vagy akár Középfölde. Amivel persze nem azt akarom mondani, hogy a sci-fi és a fantasy nem több allegóriánál, álöltözetbe bújtatott társadalomfilozófiai problémagyűjteménynél – ám gyakran van egy ilyen olvasata is. És ha Le Guin ember és ember közti kapcsolatot bénító pontossággal megragadó talentumát olyan eszköznek tekintjük, ami a fantasztikus témát elemeli önmagától és érzelmi-gondolati komplexitással ruházza fel, akkor máris megvan, mi katapultálja ezeket a szövegeket a legmagasabb szintű irodalmi produktumok közé.

Nem emelnék ki egy novellát sem. Mind más miatt tetszett. Akad köztük sötéten filozofikus és sziporkázó humorral átszőtt is, és gyakran visszatérő elem bennük a nemek egymáshoz való viszonya – de mindben pulzál a kreativitás, no meg az írni tudás, ami segít Le Guinnek abban, hogy amit eltervezett, azt pontosan úgy tudja megírni, ahogy eltervezte. És mivel eleve jól tervezte el, le is nyűgözött. ( )

This second volume was more of what I wanted then the first. It includes some SF along with other fiction. As is her style Le Guin focuses on relationships rather then plot. It's not the style that I normally like but I do respect the work. She is good author that writes from a very female point of view. ( )

The second of two collections, apparently selected by Le Guin herself. This volume focuses on her science fiction and fantasy stories, from 1964 to 2012. Having not read much Le Guin in the past decade or more, I was glad to re-confirm my memory of her as one of the best writers to grace the fantastic genres with her presence and her continued critical gaze, even if most of her work roams elsewhere these days. Even the stories I thought suffered from too much calculation in their construction (Sur, The Silence of the Asonu, The Flyers of Gy) were still finely written. One of my favorite authors these days is Margo Lanagan. My favorite stories in this collection (Solitude, The Wild Girls, Betrayals) reveal that Le Guin was there first.

Highly recommended. ( )

I wasn't able to finish this book, but I am done reading it. I got through the first half of the book and one of the stories in the back. I thought this might be a short story that I had read years ago. Unfortunately it wasn't and I no longer felt the need to barrel through the book and carry on when I wasn't really enjoying it.

Its strange though, I think that I read several of Le Guin's sort stories in college and really enjoyed them. I have no idea what would make them a real slog in the intervening 15 years. Oh well, I can't love all the books all the time I suppose. Maybe I'll try again in another 15 years! ( )

Ursula Le Guin's short stories are always provocative and beautiful in their language. While I had read most of these stories in other formats before, this is a marvelous collection to cherish of many of her most important works. ( )