Klik op een omslag om naar Google Boeken te gaan.
Bezig met laden... Egy kislány a Földrőldoor Kirill Vsevolodovič BulyčevGeen Bezig met laden...
Meld je aan bij LibraryThing om erachter te komen of je dit boek goed zult vinden. Op dit moment geen Discussie gesprekken over dit boek. geen besprekingen | voeg een bespreking toe
Geen bibliotheekbeschrijvingen gevonden. |
Actuele discussiesGeenPopulaire omslagenGeen
Google Books — Bezig met laden... GenresGeen genres WaarderingGemiddelde:
Ben jij dit?Word een LibraryThing Auteur. |
A jövőben járunk*. Egy olyan jövőben, ahol úgy fest, győzött az internacionalizmus, mert minden ember jó barát, az országhatárok meg sajátosan elmosódottnak tűnnek. Fajunk az így felszabadult energiáit máshol vezeti le: megtelepedik a Marson, új pályára állítja a Vénuszt, és távoli galaxisokat derít fel. E felderítés melléktermékeként pedig fogja az ott talált jószágokat, és a gyermekek nagy örömére áthozza őket planétánk állatkertjeibe. No most elbeszélőnk a moszkvai állatkert igazgatója, aki épp indul évi rendes állatbeszerző útjára Pegazus nevezetű csöpp kutatóűrhajóján, és most – egyfajta jutalomként - vele tarthat lánya, Alice is, aki életre- és imádni való, a lexikonban pedig a „cserfes” szócikknél az ő képe látható. Útjuk során számtalan érdekes életformával találkoznak, az értelmes lényekkel beszédbe elegyednek, a kevésbé értelmeseket meg berakják egy ketrecbe, mindezt többé-kevésbé zökkenőmentesen művelik, ám egyszer csak belekeverednek valami rejtelmes csillagközi machinációba, ahol a galaktika legnagyobb hőseit kell megmenteniük.
No most nem a fenn említett cselszövés a regény fő erénye. Az csak úgy van, keretet teremt, behoz pár előírásszerű gazfickót meg nehéz helyzetet - ami persze üdvösen megoldódik majd -, ezzel pedig kis adrenalint visz a történetbe. Hanem a bulicsovi fantázia. Azok a lények, akiket megteremt. És ahogy megteremti őket. A regény legjavát ugyanis azok a fejezetek alkotják, ahol a kis expedíció leszáll egy random bolygón, ahol a helyi élővilág valami fura, rejtélyes kompozíciót alkot. Ezt a rejtélyt csodálkozva szemlélik, nem értik, vakarják a fejüket, mégis hogy működik ez az izé, ezt kérdezgetik egymástól. Az olvasó meg ugye velük együtt nekiáll megfejteni a rejtvényt. Tehát ez, mondjuk úgy, egy zoológiai detektívsztori-gyűjtemény. Illő hozzátenni, ezek a feladványok nagyjából egy nyolcéves gyerek szintjén vannak (Kornél is többnyire feloldotta a talányt), ennek fényében kész csoda, hogy a felnőttek – pedig biológiaprofesszor is van köztük! - sosem boldogulnak velük, bezzeg Alice, ő kirázza séróból. Most erre mondhatjuk rosszmájúan, hogy a jövő biológiaprofesszorai egy nyolcéves gyerek szintjén állnak, úgyhogy jaj nekünk, de igazából ezen kár lenne fennakadni. A lényeg, hogy a gyerekek boldogan fejtik meg az efféle feladványokat. És közben jót mulatnak az indikátorállatkán, a barlangi takácspókon, a kompótlevet kunyeráló izgága bokrokon, meg a szklisszen, aki megszólalásig olyan, mint egy tehén, csak... de nem spoilerezek.
Mai szemmel akadnak benne bőven naivitások. Néha döccen a szöveg is – hiába, ami akkoriban fiatalos beszédstílusnak minősült, az ma már megmosolyogtatóan ósdi. De még mindig élveztem. És ami még fontosabb: a gyerekek is.
* Ami nem csoda, mert Bulicsov – főállásban – a szovjet sci-fi egyik zászlóshajója. ( )