A Nép Egyszerű Gyermeke birokra kel a Hatalom Olajozott Gépezetével – hajrá, hajrá, Nép Gyermeke! Első ránézésre macska-egér harcnak tűnik, de azért fog még a macska is cincogni! Láttam én már olyat – a Tom és Jerry-ben. Minden azzal kezdődött, hogy Li Xuelian, a vidéki fiatalasszony ki akarta játszani a törvényeket – hogy az egykéző Kínában megszülhesse második gyermekét (amiért alapesetben komoly retorziókra számíthatna Állam bácsi részéről), színleg elválik férjétől, hogy aztán – miután a gyerek már világra jön – ismét összeházasodhasson vele, mert ugye a törvény azt speciel nem tiltja, hogy két egygyermekes szülő összeházasodjon. Ez a terv. A zseniális terv. Csak sajnos az álválásból igazi lesz, amikor a férj sanda módon elvesz egy harmadik személyt, otthagyva a szószban szegény Li Xueliant. Aki apu fortyogó epéjévé válik, és bátran behajóz a kínai bürokrácia zátonyai közé, hogy bosszút álljon. Először csak (egykori) férjén, aztán egy idő után már mindenkin, akinek egy mákszemnyi köze is van az ügyhöz – kezdve szerencsétlen tisztségviselőkön, akiket útjába sodor a szél. Li Xuelian szándékai kezdetben respektálhatóak... bááár így belegondolva… első ötlete ugye az, hogy kinyiffantja férjét, ám erről letesz, mert ezt nem tartja elég kemény büntetésnek. De alapvetően csak le akarja mosni magáról a ráaggatott Aranylótusz* gúnynevet, ám egy idő után eléggé belecsavarodik ebbe a don quijote-i őrületbe, és egyetlen körvonalazható céljává az válik, hogy ami neki fáj, az fájjon másnak is. Ami elég sovánka cél, de látva a többi szereplőt: na jó, fájjon.

Érdekes regény fordulatos sztorival, ami helyenként nagyon mulatságosan ábrázolja az ázsiai nepotizmust és a tisztviselők kacifántos hierarchikus viszonyait. Cincálgatja a hatalom bajszát, de azért olyan hú-de-nagy leleplezésre ne számítsunk tőle – alapvetően mindig azon a határon belül marad, amit a kínai cenzorok (érzésem szerint, nem ismerek ugyanis egyet se személyesen) még nem satíroznak át piros alkoholos filccel. Önértékén szórakoztató, és magas az egzotika-koefficiense is – lehet, ezen változtatni kéne, de én még mindig már attól érdekesnek tartok egy regényt, hogy kínai író írta és Kínában játszódik. Eddigi tapasztalataim szerint kínai jellegzetesség például e regényben az, hogy nem sokat dolgozik a szereplők jellemfestésén – ezért néha azok döntései előkészítetlennek, odavetettnek tűnnek. Másfelől hiányzik a könyvből valami meghatározhatatlan „irodalmiasság”, ami Európában még a minimalista prózákat is jellemzi – olyan az egész, mintha nem is regényt, hanem tanmesét olvasnánk bizsergető szólásmondásokkal megfűszerezve, mint amilyen a „hangyaboly is tönkreteszi a gátat, letépett rügyből nem fakad virág, kis hibából nagy hiba fakadhat”, vagy a "Igaz a mondás: ha nem sikerül felkötnöd magad egy fára, próbálkozz egy másikkal, nehogy kárba vesszen a fáradozásod!" (Bár ez utóbbi hagyományos voltában kétkedem.) Fura, de megszokható, sőt: a maga korlátaival együtt finom élmény prózában ilyen hangot hallani. Egy másik jellegzetesség (nem állítom, hogy kínai jellegzetesség, szóval csak sima jellegzetesség), hogy a szerző bizonyos időközönként pár bekezdésben összefoglal mindent, ami addig történt, meg azt is, ami a többi szereplővel történt addig, amíg nem láttuk őket (és amit amúgy magunktól is kitaláltunk, meg annyira nem is érdekelt minket) – mondjuk ez már picit idegesített, de fogjuk rá, hogy ha a szappanoperákban lehet ilyen mankót nyújtani azoknak, akiknek problémája van a rövid távú memóriájával, akkor regényben miért is ne?

Végeredményben tehát tudom ajánlani Li Xuelian meséjét mindenkinek, akit érdekel a kínai próza, és az, hogyan jut el egy parasztasszony odáig, hogy a kínai bürokraták úgy rettegjenek tőle, mint a rusnya ángliusok William Wallace-tól. Hogy a kötetben olvasottak a gyakorlatban alkalmazhatóak-e köztisztségviselők bosszantására, azt majd egy későbbi karcban megírom.

* Aranylótusz a Szép asszonyok egy gazdag házban c. kínai kultregény negatív főszereplője, a szép, de gonosz és csapodár gyilkos asszony – ilyen értelemben Aranylótusznak nevezni valakit elég egyértelműen lebüdösk_rvázásnak számít. ( )

An entertaining little Chinese farcical romp. ( )