Ez a könyv bizonyos tekintetben logikus folytatása A történelem végé-nek. Fukuyama abban azt állítja, hogy a társadalmak fejlődésének logikus végpontja a demokrácia, az Államépítés-ben pedig arra reflektál, hogy amennyiben ez így van, akkor miért csődölnek be rendszeresen azok az államok, amiket a nyugatiak (gyakran akaratuk ellenére) kirángatnak a maguk autoriter, elnyomó rezsimjeik alól, és megkísérelnek bennük valami demokráciaszerűséget felépíteni. Válaszában mindenekelőtt kifejti az állami intézmények működésének sajátosságait, majd a szervezetelméleti kutatások gazdag tárházára támaszkodva kifejti, milyen nehézségek árán lehet átültetni őket idegen talajba. Meg hogy miért sorvadnak ott el szinte kivétel nélkül. Fukuyamának erre természetesen több válasza is van, de a legtöbb aköré csoportosul, hogy az amerikai decentralizált föderalizmus merev alkalmazása a nem-demokratikus államokra lebontja azok már meglévő intézményeit. Így végső soron hatalmi űrt hoz létre, amiben könnyen megteremnek az olyan kártékony gyomok, mint a korrupció és a terrorizmus. (Csak hogy a mezőgazdasági hasonlatoknál maradjunk.) Kissé primitívre lefordítva a konklúziót: vannak országok, akik elég jók a demokráciához, és vannak, akik még nem elég jók.

Ez a kötet természetszerűen szűkebb keresztmetszetet vizsgál, mint A történelem vége, így nem is szól olyan széles olvasóközönséghez. Legnagyobb hibája mindazonáltal az, amit maga az író is leszögez már idejekorán: hogy nem lehet olyan általános javaslatokat tenni a kérdésben, amivel ezek a kínzó problémák egyértelműen feloldhatóak lennének. Ami az egyik közösség problémáira orvosság, az a másiknak méreg – ez nyilván nagyon igaz, de éppen ezért ez a könyv nem lehet több, mint az alapok lefektetése a nemzetépítés jövőbeli tudományához. Nem a Szent Grál, csak egy felhívás annak keresésére.

Amúgy meg kifejezetten aktuális olvasmány, nem pusztán a Közel-Kelet eseményei iránt érdeklődőknek, hanem annak is, akit érdekel az EU és az USA közötti súrlódás gyökerei, amelyek sajátos demokráciaértelmezéseikre vezethetőek vissza. ( )

Danmark nævnes som et foregangsland og rollemodel i god offentlig administration. Lille, svær at læse. ( )