H2.1.4

A szerző ezért a művéért vette át az első alkalommal odaítélt Magyar Irodalmi Díjat Göncz Árpádtól. A regény Esterházy Péter ötvenedik születésnapjára jelent meg."...édesapám, e marcona, barokk főúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Lipót császárra emelhetni, pillantását Lipót császárra emelte, arcára komolyságot vett, bár csillogó, hunyorgó szeme, mint mindig, elárulta, s mondotta: kutya nehéz, felség, úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot, azzal fölpattant Zöldfikár nevű pejére, és elvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásban."

"Esterházy napjaink irodalmának egyik legismertebb, mondhatni kultikus figurája. Számos magyarországi sikere után neve minden bizonnyal már külföldön is ismerősen hangozhat: a frankfurti nemzetközi könyvvásárt ő nyitotta meg emlékezetes beszédével, melyről megszámlálhatatlan elismerő cikk született; megkapta a legnívósabb osztrák irodalmi díjat, és ami a legfontosabb: műveinek is egyre nagyobb az olvasóközönsége. "Nem a családregény vége, hanem a végén egy családregény. A családi misztériumok motívumaiból, amelyek a Fancsikó-novellákban, a Termelési regényben, majd az Egy nehéz nap éjszakájában, A szív segédigéiben s tovább töredékesen utaltak egymásra, most összefoglaló konstrukció készült. Az Esterházy-életműben járatos olvasók persze sejthetik, hogy amikor misztériumról és hangsúlyozottan nem önéletrajzi jellegről beszélünk, akkor a Harmonia caelestistől nem azt várjuk, hogy egészen elmondjon egy több évszázados históriát (mellesleg elmondja). Az új regény nem kevésbé töredékekből épül, mint a korábbiak, s azok semmivel sem kevésbé egészek, ám a Harmonia... Esterházy eddigi legnagyobb fesztávú kompozíciója, nagy ívű barokk munka." Népszabadság, 2000."

Gli Esterházy, una delle più importanti famiglie aristocratiche d'Europa, si sono radicati attraverso i secoli nella storia ungherese e asburgica. Si tratta, quindi, di una storia europea e, infatti, Harmonia Cælestis, questo monumentale ‟romanzo familiare”, è stato salutato alla sua apparizione come un'‟epopea nazionale”. La prima parte del romanzo è strutturata come un puzzle, una cornucopia di leggende, cronache, miti ed episodi, un mosaico di testi, risalenti al sedicesimo secolo, in cui campeggia sempre la figura di un unico ‟padre”. Una saga familiare diventa il perno di una storia dell'umanità o, più esattamente, di quella nobiltà, non solo mitteleuropea, che viaggiava, studiava, stabiliva innumerevoli relazioni e si sentiva ovunque a casa propria. Di volta in volta, il ‟padre” è don Giovanni e buono a nulla, magnate ed erudito, vescovo e costruttore edile, pazzo e tiranno, ambasciatore e primo ministro: un passepartout per il tutto, illimitato e inesauribile come il potere della famiglia nel corso della storia. La seconda parte racconta la vita di una famiglia aristocratica nel ventesimo secolo sotto la dittatura, dalla repubblica dei Soviet del 1919 fino ai tempi più recenti. È una storia di espropriazione, sradicamento, impoverimento: la storia di una famiglia di fronte al niente. Tra questi due poli, il tutto e il niente, si muove il destino degli Esterházy.

An astonishing torque of history, memory and language. ( )

Nuvole barocche si addensano in un cupo cielo medievale e gli aneddoti sugli Esterhazy fioccano come folgori preannunciate da tuoni che sconquassano l'atmosfera della Storia. La pioggia scende allegra e copiosa, divertita lungo tutto il Rinascimento, l'Età dei lumi e l'800.
Fine prima parte. (Dopo quasi 350 pagine)
Il cielo si rasserena, spunta il Sol dell'avvenire e la tormentata, sbalestrata famiglia Esterhazy della Repubblica Popolare d'Ungheria diventa cara come la famiglia Cipputi!
Fine ( )