A los quince años y con una dote de 2000 libras, la heroína de esta novela se casa con el hijo de un fabricante de cerveza de la City londinense. Abandonada por él, se encuentra «con cinco niños y ni un penique para alimentarlos». En tales circunstancias, las imprevistas atenciones de su casero conducen a una situación cada vez menos equívoca. Luego vendrán un príncipe alemán, un mercader holandés, el mismísimo rey de Inglaterra… y una carrera brillante llena de secretos, amenazas, huidas, crímenes y dinero. Inédita en español hasta hoy, narra la historia de una mujer que no quiere ser esclava de los hombres y que instituye, fuera del matrimonio, su propio negocio.

Defoe ugye a Robinsonban megírta a protestáns munkamorál himnuszát, a csodát, ahogy a keresztény fehér ember a semmibe kivetve is képes a két kezével újrateremteni a civilizációt. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez a kötet ennek női párdarabja. Mert amikor hősnőnket öt gyerekkel a nyakán otthagyja férje, az társadalmi értelemben ugyanolyan lakatlan sziget volt a XVIII. századi Angliában, ugyanolyan reménytelen sors, amiből szinte lehetetlen kikászálódni. Elbeszélőnk azonban vérbeli üzleti talentumként reagál a helyzetre, és áruba bocsátja az egyetlen dolgot, ami maradt neki: a testét. És láss csodát, sikert sikerre halmoz ezen a piacon. Nehéz nem észrevenni, hogy Defoe tulajdonképpen csodálja saját elbeszélője ezirányú tehetségét, oldalakon keresztül képes kéjelegve sorolni mindazt az anyagi hasznot, amit hölgyünk kiharcol magának - ennyi meg ennyi font, ennyi meg ennyi aranypistol, kamatra kihelyezett összegek, hogy az ékszerről meg az ezüstneműről ne is beszéljünk. Az ember meg csak ámul és bámul, mert ha ez a piaci szegmens ilyen haszonnal kecsegtet, akkor szinte kedvünk támad ott szerencsét próbálni.

Na de itt jön az ambivalencia. Mert ugye Defoe hívő keresztényként azt is tudja, hogy a házasságon kívüli szex (pláne ha a nő műveli) egyben halálos bűn is, nota bene ha egy kurvát teszünk meg főszereplőnknek, akkor azt is éreztetnünk kell az olvasóval, hogy a bűn végső soron mindig elnyeri büntetését. Így hát a szerző szerét ejti, hogy szereplője időnként lamentáljon egyet-kettőt bűnei nagyságán, és gondoskodik arról, hogy Roxána ne élvezhesse ki azok gyümölcsét - magyarán miután elér sikerei csúcsára, letaszajtja őt a mélybe*. Ebből pedig a legbutább olvasó is megértheti, hogy hiába utal minden az ellenkezőjére, a prostitúció rossz, ééértem?

Ugye jó háromszáz éves szövegről beszélünk, szóval mai szemmel nézve nem igazán tűnik regénynek. Sokkal inkább erkölcsi példabeszéd a műfaja, annak viszont enyhén erőltetett. Nem lehet persze eleget méltatni Defoe-t, amiért felhívja a figyelmet a női kiszolgáltatottságra, de bevallom, ezt a sok indokolatlan moralizálást, a vontatott konfliktusleírásokat és kommentárokat én már nehezen tudtam tolerálni. Rendkívül érdekes szöveg a maga nemében, de képtelen voltam nem unatkozni rajta.

* Az 1724-es első kiadásban ezt az egész bukás-dolgot Defoe lerendezte egyetlen záróbekezdésben. Aztán érezte, hogy ez nem lesz jó így, úgyhogy a következő kiadásban kifejtette bővebben - de ezzel sem tudott meggyőzni. ( )

Beautifully troubled book on the heart of human fallibility and vice. ( )

In many ways this is like Moll Flanders and is typical of the 18th Century in the decadence of the aristocracy and the rise of the middle class based on trade and individual effort. Roxanna is the name the heroine takes to perform in her Turkish outfit which only occurs once in the story, but the reputation lingers. We never discover her true name, although the suggestion is that it is Susan, as this is the name of one of her five children.

Like Moll Flanders she acquires her wealth though men, but unlike Moll she does not marry all of them, preferring to maintain her independence as a mistress. After suffering poverty, you can understand her need for security and control of her own wealth. This has its own problems trying to preserve her reputation and ensure the resulting children are taken care of, children that one day will return to make life difficult for her.

Her liaisons include a jeweller, a banker and there is a suggestion that she was mistress to the king of France. She therefore travels not only in England, but France and the Netherlands. It is also interesting to see the different religions represented, at one point she is accused of theft by a Jew, and she represents herself as a Quaker after being befriended by one of their members, before returning to her old ways.

Amy her maid is an interesting character as she not only aids her mistress in her endeavours, in the end she suffers for it. The reader can not help thinking Amy is used very badly by her mistress, being drawn into her seedy world, without any of the real benefits.

Most people will find 18th century novels too long and drawn out with insufficient pace for a modern audience, but they did reflect the changing times in what was a tumultuous century. ( )

A rollicking read from beginning to end, and a brilliant satire. What a character Defoe created in Roxana! ( )