Albert Caraco (1919–1971)
Auteur van Breviario del caos
Over de Auteur
Fotografie: from web site: centrostudilaruna.it
Werken van Albert Caraco
Caraco Albert 1 exemplaar
huit essais sur le mal 1 exemplaar
Tagged
Algemene kennis
Leden
Besprekingen
Statistieken
- Werken
- 20
- Leden
- 116
- Populariteit
- #169,721
- Waardering
- 3.5
- Besprekingen
- 3
- ISBNs
- 32
- Talen
- 5
Szóval. Ez a fazon nem boldog. És ebből felépíti a saját (és sajátos) történelem vége elméletét, amely sok elemet átvesz/megelőlegez a fogyasztói társadalom kritikusainak gondolataiból, valamint a zöldek célkitűzéseiből – ilyen a kivonulás a városokból vagy a globalizációellenesség*. Amit Caraco megtesz (és ami végtére is nem kis intellektuális bátorságra vall), hogy levonja a fenti elvekből következő legvégső konzekvenciát: mivel az emberiség túlságosan elszaporodott ahhoz, hogy az élhető élet kivitelezhető legyen, így szüksége van egy katasztrófára, ami a megfelelő létszámúra csökkenti a populációt. Tehát a katasztrófa kívánatos, a kegyelem, meg az irgalom pedig felesleges, sőt kártékony ballaszt. Az viszont mázli, hogy az apokalipszis már a küszöbön áll.
Caraco szövege hangulatában fantasztikusan koherens, és nem nélkülöz némi költői szépséget sem. Olyan, mint egy nagy, beteg mantra. Vagy egy ateista Jelenések Könyve. Vonítás az elefántcsont-toronyból. Sci-filozófia. Logikai ellentmondások speciel szép számmal akadnak benne, rögvest szembetűnik például a katasztrófák iránti ambivalens viszonya: a katasztrófa nála egyrészt áldás, és örül neki, másrészt pedig ostorozza azokat, akik előidézték. Ugyanakkor ez természetes – ennek a szövegnek a rendező elve nem a logika, hanem a végítélet bizonyossága. Caracónak szövetségesei nincsenek: a szegényeket kasztrálná, a gazdagokat kiirtaná – egyetlen lehetséges társa (és ebben érzek valami megkapó naivitást) a Metafizikus, aki elég bátor megérteni a próféta (vagyis Caraco) evidens igazságait. Nem egy tömegbázis, mit mondjak. Mindenesetre érdekes, eredeti, bár helyenként botrányosan önismétlő szövegről van szó. Zárt rendszer, ami aligha gondolható tovább. Egyetlen cselekvési minta következik belőle – amit amúgy Caraco végre is hajtott önmagán. Következetlenséggel tehát nem vádolható.
* Vizionál még valami közelebbről meg nem határozott nőuralmat is, de ezt félve keverem ide, még a feminizmus előfutárának képzeli valaki.… (meer)