Carl-Johan Forssén Ehrlin

[Please scroll down for English]

Kezdjük a lényeggel, ami mindenkit érdekel: igen, működött! Agócs Írisz fantasztikus illusztrációit nekem is élmény volt nézni, már amikor láttam az oldalakat, és nem aludtam éppen bele a mondat közepébe. Az ötéves az első két oldalon már majdnem kidőlt, aztán egyszer csak felélénkült. Megkérdezte, úgy hívják-e a másik nyuszit, mint őt, mert, ugye, bele kell szőni a nevét a mesébe. Mondtam, nem, az neked szól. Arról nem is beszélve, hogy nincs is másik nyuszi. Boldogan jelentette később, hogy az ő karja (lába, stb) is elnehezült. Az enyém annyira, hogy a végén alig bírtam megmoccanni. Mondjuk én nem vagyok egy estére mindig túlpörgött ovis, hanem egy hetek (évek) óta alig alvó anya.

Az egészet inkább suttogva olvastam, azon belül hangosabban és halkabban, mert a kisebbik már javában aludt a kiságyában. Valószínűleg dobott volna a hatáson, ha az Ovis nem kezd percenként köhögőrohamba, különösen ásítás után. Azokhoz igazán instrukció sem kellett, ásítoztunk anélkül is. Mikor a végére értünk, hozzám fordult: “Anya, mi az a szemhéj?” Na igen, az is segített volna, ha ezt tudja. Viszont így is hatott. Letettük a könyvet, és azonnal elaludt. Nem kérdezett arról, ki született előbb, mi vagy Jézus Krisztus, nem közölte, hogy meg fogunk halni, nem kellett versenyezni, melyikünk szereti jobban a másikat, nem akarta elmesélni sem a lego, sem a vonatpálya építményeit, és nem lett szomjas/kellett pisilnie stb. Tulajdonképp azt sem mondta, jó éjszakát, csak szusszant, és már aludt is. Kíváncsi vagyok, hány este lesz hajlandó ezt hallgatni. Itt is elég nyilvánvaló a relaxáció vezetése, mégis sokkal inkább mese, mint a korábbiak, amiket olvastunk. Ilyen szereplőkkel, mint Nyúl Bendegúz, Elcsigázott Csiga Úr, Ólompillájú Bölcs Bagoly és Ásító Pepitó, ez nem is csoda. Micsoda beszélő nevek! Le a kalappal Sárvári-Töttős Györgyi előtt a fordításért (#namethetranslator). A svéd eredetiben nem tudom, milyenek a nevek, de a többi kiadásban látható rajzokat is elnézve az a gyanúm, a magyar változat sokkal jobb lett.

Az egyévessel nem próbáltam, mert amíg nem érti a szavakat, felesleges. Egyébként csak zavarnák egymást valószínűleg, szóval több nagyobb gyerekkel csak egyenként érdemes szerintem. Ha ezek után ilyen szépen elalszik az Ovis is, Bendegúz is, meg Kisbalázs, talán már nem is fogok annyira röhögni a Shut up and go to sleep című videón. De most még igen. Sorstársak, jó szórakozást!

UPDATE: Második este már a mese utolsó negyedénél elaludt az Ovis (ahogy a mese ígéri is). Nehezítésnek ott nyüzsgött egy darabig az egyéves is, de ő hamarabb kidőlt (nem gondolom, hogy a mesétől). Abszolút működik. Kicsit ijesztő is ez, mit lehet elérni egyszerű szavakkal! Reggel rossz érzéssel ébredt, hiányérzettel, “mintha nem lett volna vele a cica” (=az alvókája). Nem tudom, van-e köze hozzá. A felelősségi nyilatkozat, miszerint “[b]ár a könyv semmiféle egészségre ártalmas technikát nem tartalmaz, az író és a kiadó az esetleges következményekért nem vállal felelősséget”, egy cseppet sem nyugtatott meg. Holnap mindenesetre biztosan kihagyjuk; szilveszterkor elég altató lesz, hogy megpróbálja megvárni az éjfélt

UPDATE 2: Az első olvasást követő három este az Ovis kérte, hogy ezt a mesét olvassuk. A negyediken emlegette a történetet, de végül egy másik relaxációs mesekönyvet hozott olvasni, Lori Lite Vidra-öböl címűjét. Azután szintén gond nélkül, pillanatok alatt elaludt, magához képest korai időpontban.

------------------------------------------------

First things first: yes, it did work! Even I was falling asleep mid-sentence. My five-year-old almost drifted off on the first two pages but became wide-eyed afterwards. He asked if the other rabbit had the same name as him. (Nope, but you have to put the kid’s name into the story. And there is no other rabbit.) A bit later he was happy to report that his limbs are heavy, too. My whole body felt so heavy I could barely move after finishing the story. To be fair, I am not an overexcited kindergartner but an exhausted, never sleeping mom. So.

I was reading the whole story whispering a bit more loud or a bit more low because my one-year-old was already fast asleep in her baby cot. Her brother was suffering from coughing fits every minute or so, especially after yawning, which we did a lot, even without instructions. After finishing the story, he also asked what an eyelid was. Yeah, it would have helped if he knew. However, the book still worked. Upon putting it down, my son fell asleep without saying a word. Not even good night. And definitely not ‘Who was born first, us or Jesus Christ?’, he didn’t tell me we were going to die, I didn’t have to compete with him in who loves the other one more, I didn’t hear a word about lego or railway structures he built during the day, he didn’t want to drink or go to the bathroom. Nothing. Just peaceful sleep.

I think the Hungarian version has so much nicer illustrations than the rest. Írisz Agócs is extraordinarily talented. Moreover, the translation is fabulous, too. Not only does it work well (the writer said how hard it was to find the correct words so that they would have the desired effect) but the characters have the most fantastic names, too. Hats off to Györgyi Sárvári-Töttős for that (#namethetranslator).

This book would definitely not work with my one-year-old daughter as she doesn’t understand most of the words yet. For more than one bigger kids, the best strategy would probably be to read it to them one by one. Otherwise, they would distract each other. If my kindergartner and Roger the Rabbit fall asleep so easily from now on, maybe I won’t rotfl watching the video called 'Shut up and go to sleep'. For now, I do. Fellow parents, google it and enjoy.

UPDATE: Five-year-old fell asleep at the last quarter of the story on the second night (as the tale promises he would). To make things more difficult, his one-year-old sister was still awake and excited to be up this time. However, she fell asleep before her brother did (I still don’t think that has anything to do with the book). It does work. It is rather disturbing to see the power of mere words. My son woke up this morning with a bad feeling like he didn’t have his toy cat with him, he said. I don’t know whether it has anything to do with the story. There is a disclaimer in the book saying the book does not contain any technique harmful for your (child’s) health, but the author or the publisher accept no responsibility for any possible effects. That doesn’t really take the uneasy feeling away. Anyway, we’ll definitely skip reading it tomorrow as it is New Year’s Eve; trying to stay awake until midnight will be a good enough method to make him fall asleep.

UPDATE 2: After the first reading, my five-year-old asked for this story on three consecutive nights. On the fourth night, he was mentioning parts of the story, then opted for another bedtime story teaching relaxation: Lori Lite’s ‘Sea Otter Cove’. After reading that, he fell asleep within seconds, without a fuss, at a relatively early time.… (meer)

[Please scroll down for English]

Kezdjük a lényeggel, ami mindenkit érdekel: igen, működött! Agócs Írisz fantasztikus illusztrációit nekem is élmény volt nézni, már amikor láttam az oldalakat, és nem aludtam éppen bele a mondat közepébe. Az ötéves az első két oldalon már majdnem kidőlt, aztán egyszer csak felélénkült. Megkérdezte, úgy hívják-e a másik nyuszit, mint őt, mert, ugye, bele kell szőni a nevét a mesébe. Mondtam, nem, az neked szól. Arról nem is beszélve, hogy nincs is másik nyuszi. Boldogan jelentette később, hogy az ő karja (lába, stb) is elnehezült. Az enyém annyira, hogy a végén alig bírtam megmoccanni. Mondjuk én nem vagyok egy estére mindig túlpörgött ovis, hanem egy hetek (évek) óta alig alvó anya.

Az egészet inkább suttogva olvastam, azon belül hangosabban és halkabban, mert a kisebbik már javában aludt a kiságyában. Valószínűleg dobott volna a hatáson, ha az Ovis nem kezd percenként köhögőrohamba, különösen ásítás után. Azokhoz igazán instrukció sem kellett, ásítoztunk anélkül is. Mikor a végére értünk, hozzám fordult: “Anya, mi az a szemhéj?” Na igen, az is segített volna, ha ezt tudja. Viszont így is hatott. Letettük a könyvet, és azonnal elaludt. Nem kérdezett arról, ki született előbb, mi vagy Jézus Krisztus, nem közölte, hogy meg fogunk halni, nem kellett versenyezni, melyikünk szereti jobban a másikat, nem akarta elmesélni sem a lego, sem a vonatpálya építményeit, és nem lett szomjas/kellett pisilnie stb. Tulajdonképp azt sem mondta, jó éjszakát, csak szusszant, és már aludt is. Kíváncsi vagyok, hány este lesz hajlandó ezt hallgatni. Itt is elég nyilvánvaló a relaxáció vezetése, mégis sokkal inkább mese, mint a korábbiak, amiket olvastunk. Ilyen szereplőkkel, mint Nyúl Bendegúz, Elcsigázott Csiga Úr, Ólompillájú Bölcs Bagoly és Ásító Pepitó, ez nem is csoda. Micsoda beszélő nevek! Le a kalappal Sárvári-Töttős Györgyi előtt a fordításért (#namethetranslator). A svéd eredetiben nem tudom, milyenek a nevek, de a többi kiadásban látható rajzokat is elnézve az a gyanúm, a magyar változat sokkal jobb lett.

Az egyévessel nem próbáltam, mert amíg nem érti a szavakat, felesleges. Egyébként csak zavarnák egymást valószínűleg, szóval több nagyobb gyerekkel csak egyenként érdemes szerintem. Ha ezek után ilyen szépen elalszik az Ovis is, Bendegúz is, meg Kisbalázs, talán már nem is fogok annyira röhögni a Shut up and go to sleep című videón. De most még igen. Sorstársak, jó szórakozást!

UPDATE: Második este már a mese utolsó negyedénél elaludt az Ovis (ahogy a mese ígéri is). Nehezítésnek ott nyüzsgött egy darabig az egyéves is, de ő hamarabb kidőlt (nem gondolom, hogy a mesétől). Abszolút működik. Kicsit ijesztő is ez, mit lehet elérni egyszerű szavakkal! Reggel rossz érzéssel ébredt, hiányérzettel, “mintha nem lett volna vele a cica” (=az alvókája). Nem tudom, van-e köze hozzá. A felelősségi nyilatkozat, miszerint “[b]ár a könyv semmiféle egészségre ártalmas technikát nem tartalmaz, az író és a kiadó az esetleges következményekért nem vállal felelősséget”, egy cseppet sem nyugtatott meg. Holnap mindenesetre biztosan kihagyjuk; szilveszterkor elég altató lesz, hogy megpróbálja megvárni az éjfélt

UPDATE 2: Az első olvasást követő három este az Ovis kérte, hogy ezt a mesét olvassuk. A negyediken emlegette a történetet, de végül egy másik relaxációs mesekönyvet hozott olvasni, Lori Lite Vidra-öböl címűjét. Azután szintén gond nélkül, pillanatok alatt elaludt, magához képest korai időpontban.

------------------------------------------------

First things first: yes, it did work! Even I was falling asleep mid-sentence. My five-year-old almost drifted off on the first two pages but became wide-eyed afterwards. He asked if the other rabbit had the same name as him. (Nope, but you have to put the kid’s name into the story. And there is no other rabbit.) A bit later he was happy to report that his limbs are heavy, too. My whole body felt so heavy I could barely move after finishing the story. To be fair, I am not an overexcited kindergartner but an exhausted, never sleeping mom. So.

I was reading the whole story whispering a bit more loud or a bit more low because my one-year-old was already fast asleep in her baby cot. Her brother was suffering from coughing fits every minute or so, especially after yawning, which we did a lot, even without instructions. After finishing the story, he also asked what an eyelid was. Yeah, it would have helped if he knew. However, the book still worked. Upon putting it down, my son fell asleep without saying a word. Not even good night. And definitely not ‘Who was born first, us or Jesus Christ?’, he didn’t tell me we were going to die, I didn’t have to compete with him in who loves the other one more, I didn’t hear a word about lego or railway structures he built during the day, he didn’t want to drink or go to the bathroom. Nothing. Just peaceful sleep.

I think the Hungarian version has so much nicer illustrations than the rest. Írisz Agócs is extraordinarily talented. Moreover, the translation is fabulous, too. Not only does it work well (the writer said how hard it was to find the correct words so that they would have the desired effect) but the characters have the most fantastic names, too. Hats off to Györgyi Sárvári-Töttős for that (#namethetranslator).

This book would definitely not work with my one-year-old daughter as she doesn’t understand most of the words yet. For more than one bigger kids, the best strategy would probably be to read it to them one by one. Otherwise, they would distract each other. If my kindergartner and Roger the Rabbit fall asleep so easily from now on, maybe I won’t rotfl watching the video called 'Shut up and go to sleep'. For now, I do. Fellow parents, google it and enjoy.

UPDATE: Five-year-old fell asleep at the last quarter of the story on the second night (as the tale promises he would). To make things more difficult, his one-year-old sister was still awake and excited to be up this time. However, she fell asleep before her brother did (I still don’t think that has anything to do with the book). It does work. It is rather disturbing to see the power of mere words. My son woke up this morning with a bad feeling like he didn’t have his toy cat with him, he said. I don’t know whether it has anything to do with the story. There is a disclaimer in the book saying the book does not contain any technique harmful for your (child’s) health, but the author or the publisher accept no responsibility for any possible effects. That doesn’t really take the uneasy feeling away. Anyway, we’ll definitely skip reading it tomorrow as it is New Year’s Eve; trying to stay awake until midnight will be a good enough method to make him fall asleep.

UPDATE 2: After the first reading, my five-year-old asked for this story on three consecutive nights. On the fourth night, he was mentioning parts of the story, then opted for another bedtime story teaching relaxation: Lori Lite’s ‘Sea Otter Cove’. After reading that, he fell asleep within seconds, without a fuss, at a relatively early time.… (meer)

A könyv jelenleg több mint 40 országban jelenik meg, a magyar kiadás különlegessége, hogy a rajzokat Agócs Írisz készíti hozzá.
Világszerte anyukák ezreinek segít a könyv, hogy az izgága gyerekeket álomba ringathassák. Azt beszélik, Vilmos herceg és Katalin hercegnő kisfia, György herceg is erre a mesére alszik el…
Az Aludj el szépen, Bendegúz! megjelenése után nem sokkal világsiker lett. Ez az első magánkiadásban kiadott könyv, ami rögtön az Amazon sikerlistájának élére került, olyan címeket taszítva le, mint a Lány a vonaton, vagy Harper Lee-től a Menj, állíts őrt! Sikerét annak köszönheti, hogy pszichológus szerzőjének meséje tökéletesen alkalmas minden gyermek megnyugtatására és könnyű elaltatására a szerző azt ígéri, 10 perc alatt bárkit elaltat. A történet a bölcsőringatás verbális megfelelője, ami mindenkit álomba ringat – mondja Ehrlin.
Nem tudom, hogyan ér véget a történet, mert mindig elalszom. Remélem, sosem tudom meg. – írja az Amazonon egy hálás anyuka.… (meer)