Dag O. Hessen

Bonnevie (1872 - 1948) var datter av Jacob Aall Bonnevie (1838–1904), skolemann og stortingsmann, og halvsøster til juristene Thomas Bonnevie (1879–1960) og Carl Emil Christian Bonnevie (1881–1972).

Hun tok eksamen artium i 1892. Hun begynte deretter på medisinstudier, men etter kort tid skiftet til zoologi. Hennes forskning kan deles inn i 3 epoker;

arbeid med marinbiologi,
cellebiologi,
arvelighet og genetikk.

I utlandet, med 1 års opphold (1900–1901) hos den høyt ansette professoren Theodor Boveri ved universitetet i Würzburg, ble hun opptatt av cellebiologi og cytologi, og dette fikk avgjørende betydning for hennes valg av doktoravhandling: «Undersøgelser over kimcellerne hos Enteroxenos östergreni», som hun forsvarte ved disputas i 1906. Hun ble den første kvinnen som oppnådde doktorgrad i realfag ved et norsk universitet.

Etter forslag fra hennes gamle velgjørere & kollegaer, professorene Georg Ossian Sars og Robert Collett, ble Bonnevie som første kvinne innvalgt i Det Norske Videnskaps-Akademi.
På den tiden kunne ikke kvinner å inneha embetsstillinger, men hun kunne bli professor ved Bergens Museum som var en stiftelse på det tidspunktet og ble innstilt til et professorat der i 1910.

Sars og Collett ble engstelige for å miste den effektive og faglig oppdaterte Bonnevie, og de påvirket Stortinget til å vedta Lov av 9. februar 1912. Denne loven kalles også «Lex Bonnevie». Kvinner kunne deretter, på linje med menn, få embeter i form av professorater ved et universitet. Hun ble ansatt ved Universitetet i Oslo 4. juli 1912.

Bonnevie etablerte Institutt for arvelighetsforskning i 1916 - en vitenskapelig motvekt til Den konsultative norske komité for rasehygiene som i 1908 ble grunnlagt av John Alfred Mjøen (1860–1939). Bonnevie : «I vårt kultursamfund finnes det ingen rene raser» og «en rendyrking av en rase er derfor et alvorlig skritt mot naturen».

Hun var en klar antinazist og listes blant Norges viktigste kvinner i arbeidet med å få jøder over til Sverige under andre verdenskrig. Hun var kjent for sine inspirerende forelesninger og gjorde en stor innsats som populærvitenskapelig forfatter, foredragsholder og oversetter.

Hun gjorde også en imponerende innsats som initiativtaker til studentkantinene Aulakjelleren og Blindernkjelleren, dessuten Studenterhuset i Schultzgate 7 og Studiehjem for unge kvinner i Geitmyrsveien.… (meer)

Egy evolúcióval foglalkozó könyv szükségképpen vagány, hisz várhatóan lesznek benne olyan szórakoztató extrém történetek az állatvilágból, mint amilyen a saját testhosszával megegyező péniszhosszúságú kacsa esete*. Egy szociálantropológiával foglalkozó könyv is szükségképpen vagány, mert végső soron az emberi társadalommal foglalkozik, és ugye az emberi társadalomnak köszönhetjük például az evolúcióval foglalkozó könyveket is. A kettő együtt meg aztán duplapluszvagány kell legyen, és tényleg. Hessen (ő a biológus) és Eriksen (ő meg a szociálantropológus, mégpedig a legmenőbb szociálantropológusok egyike) kötete azt vizsgálja, hogy az emberi társadalmak működésében hol bukkannak fel azok a mintázatok, amelyek az evolúcióra emlékeztetnek – annyit spoilerezés nélkül is elárulhatok, hogy mindenhol. Így kerül egymás mellé az Argus-páva pompázatos farktollazata (ami már a repülésben is akadályozza) és a testépítők felpumpált izomzata, a gepárd** gyorsasága és a tudományos publikációk közlésének XXI. századi dinamikája, vagy épp a dodómadár és a kazettás magnó.

No most hogy a szerzők által felhozott példák mennyire kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy társadalmunk alá van vetve az evolúció törvényeinek, abban nem merek nyilatkozni – mindenesetre úgy sejtem, ha biológus valaki, és a kezében az evolúció kalapácsát tartja, akkor még a sós perecet is hajlamos szögnek nézni. Izgalmasak tehát a párhuzamok, termékeny látásmódra inspirálhatnak, csak épp nem biztos, hogy mindegyik jelent valamit a puszta analógián túl. Világos, a Barcelona és a Real, vagy a Pepsi és a Coca Cola vetélkedése mutat hasonlóságot azzal, amikor két faj küzd egyetlen ökológiai niche korlátozott erőforrásaiért, ám ez a hasonlóság azért nem szabad, hogy elterelje a figyelmet a nyilvánvaló különbségekről sem. (Megjegyz.: a szerzők a különbség létét a záró fejezetben kifejezetten hangsúlyozzák, úgyhogy odáig mindenki jusson el!) Ugyanakkor ha valaki ismeretterjesztő könyvet keres, ami olvasmányosan és közérthetően, a mindennapi életünkből vett példákkal mutatja be a természetes kiválasztódás működését, akkor ez egyértelműen az ő kötete.

* "A nemek közötti versenyfutás még különösebb formát öltő fordulatát az argentin kékcsőrű récénél találjuk meg, amelynek hímjei nemcsak hogy péniszt növesztettek (a legtöbb madárfajjal ellentétben: a világ 10 000 ismert madárfaja közül kevesebb mint 3 százaléknál alakult ki külső nemi szerv), de ez az állat 40 centiméteres testhosszával és 20 centiméteres péniszhosszával az összes állatfaj rekordját megdönti. (…) A récéknél gyakori a kényszerpárzás (szabályos nemi erőszak), és a tojó technikáit, amivel el szeretné kerülni az agresszív megtermékenyítést, a hímek újabb és újabb ellenlépésekkel verik vissza – egészen abszurd eredményekkel. A csúcstartó egy 42,5 centiméter péniszhosszúságú hím – e méret pontosan a madár testhosszával egyezik meg."
** Amit következetesen (kétszer) párducnak fordítottak – nagyjából ez az egyetlen fekete pont a fordítónak, spongyát rá.… (meer)

A versengés áttekintése az élet minden területén, ismert és kevésbé ismert példák bemutatásával, norvég szemüvegen keresztül.
- A fák miért nőnek az égig? A párhuzamos evolúció szerepe egy ökoszisztémában: róka-nyúl, virág-rovar, kakukk.
- Végtelen verseny a futópadon.
- King Crimson és a dupla lábdob.
- Nemi szelekció: pávatoll, ír óriásszarvas-agancs és más megszaladási jelenségek, esztétikai tőke.
- A piac hatalma az érzékek felett: gyorséttermek zsírban, cukorban gazdag ételei, gyerekújság-mellékletek.
- Tárgyak evolúciója: VHS-Betamax, LP-MC-CD-DVD-mp3-spotify.
- Harc a figyelemért: publikációk, kremlinológusok, média.
- A sportteljesítmények meddig fokozhatók? Régi idők rekordjai, on-line pontok.
- Az élet értelme, közlegelők tragédiája.
- Együttműködés, mint magasabb szintű versengés: többsejtűek, szociális rovarok, civilizációk, A futball népe.
- Fenntarthatóság.

Nem volt benne különösebb újdonság, csupán néhány új példa.… (meer)