Richard PipesBesprekingen

The author is so biased that from the middle of the book until the end I’ve started to question if any of the things that I didn’t have previous knowledge about were true. From blaming the communist party of the soviet union for the rise of Hitler to power, because it didn’t joined forces with the socialist party, to justifying Pinochet’s bloody dictatorship while complaining about the soviet union totalitarianism. If you’re actually looking for a book about the history of communism, this is not it. This is a collection of cherry-picked facts, 80% of them focused on Stalin. Got 2 stars instead of 1 because some of these facts were interesting (although I may still doubt that all of them are true).

Pipes bátran vág bele: azzal kezdi, hogy ő most a kommunizmus nekrológját írja meg. Azzal amúgy én is teljesen egyetértek, hogy ez az ideológia a maga tiszta marxista-leninista formájában a benne rejlő feloldhatatlan ellentmondások miatt nem fog újra feltámadni, de a pezsgőbontás mégsem időszerű, hisz az eszme egyes elemei azért tovább élnek a populizmusban. És itt nem csak bizonyos gyakorlati módszerekre gondolok, mint az államosító törekvések, vagy az állam és a magánszféra közti különbség elmosása, hanem elméleti motívumokra is: például arra a marxi maximára, hogy a polgári jogok holmi kártékony izék, amit a tőke csak azért talált ki, hogy segítségükkel jobban az anyagi dolgok rabláncára fűzze szegény fogyasztót*. Szóval mielőtt elkezdjük lapátolni a földet a sírgödörbe, nézzük azért meg, nem szökött-e meg a halott.

Ettől függetlenül ez egy nagyon jó kis áttekintő munka – csak ahogy az az áttekintő munkáknál lenni szokott, ugyanaz az előnye, mint a hátránya: hogy rövid. Ebből fakad, hogy Pipes időnként kénytelen csak egy szempontot megragadni, és abból gombolyodni előre – a másik szempont így rejtve marad, ami apróbb csúsztatásokhoz vezet**. Ez azonban bőven megbocsátható, és biztos kevésbé zavart volna, ha ezt a könyvet nem Pipes másik, ennél jóval támadhatatlanabb (mert részletesebb) műve után olvasom. Mert különben meg közérthető és összeszedett írás ez, ami jól elegyíti a tényközlést az írói következtetésekkel – akár azt is megkockáztatnám, hogy ha egy könyvet olvastok a kommunizmusról, akkor ez legyen az. De azért (ha lehet) olvassatok több könyvet a kommunizmusról***.


* Hadd ne nevesítsem, mely kormányközeli megmondóemberek szájából hallottam ezt, vagy ehhez hasonló okfejtést. Abszurd módon az egyikük pont egy olyan intézmény vezetője, amit a kommunizmus áldozatainak emlékére hoztak létre.
** Csak egy példa. Amikor Pipes a kereszténység és a kommunizmus szellemi távolságát akarja alátámasztani, Szolovjov amúgy nagyon szellemes bon mot-ját idézi, miszerint Jézus arra ösztönzött, mondjunk le a javainkról, a kommunizmus meg el akarja venni a javakat, hogy újra szétossza. Viszont szerintem ez nem a két eszme pénzhez való hozzáállásáról árul el sokat, hanem arról, hogyan gondolkodnak a kényszerről. Ilyen értelemben pedig nem annyira elméleti, mint inkább gyakorlati különbségre mutat rá. És hát amellett különösebben nem kell érvelnem, hogy kényszer-téren Jézus és az inkvizíció között is elég nagy szakadék tátongott.
*** Mondjuk még A tőké-t. Na jó, csak vicceltem.

Ez valóban egy kvázi-tökéletes elemzés Oroszország Szovjetunióvá válásának viharos évtizedeiről. Bár Pipes érzékelhetően méla undorral rajzolja meg szereplőit, de végig tárgy- és tényszerű marad. Legnagyobb erénye mindazonáltal az, hogy érthető és világos mondatokba önti azt az elképesztő zűrzavart, ami a bolsevikokat hatalomra emelte – nem mellesleg pedig lehántja a kommunista mítoszképzés során rárakódott rétegeket, amik úgy fedték el a forradalom és a polgárháború valóságát, mint parti sziklát a guanó.

Pipes tulajdonképpen a következő, Richard K. Debo által feltett kérdésre keresi a választ: „Hogyan… sikerült a szovjet kormánynak, az emberiség eladdig legpusztítóbb háborújának kellős közepén, számottevő katonai erő nélkül, túlélnie a forradalom első esztendejét?” A válasz pedig az, hogy éppen a háború miatt sikerülhetett neki, hiszen Európa kapitalista államainak kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogy egy ilyen, számukra periferikus válsággal foglalkozzanak. Aligha meglepő, hogy miközben a harctereken hullottak katonáik, ők nem ismerték fel az események valódi jelentőségét – nem védték meg se a cárt, se a cárt leváltó többé-kevésbé demokratikus Ideiglenes Kormányt. Sőt – a németek jól felfogott érdekből még támogatták is a bolsevikokat, mert ezzel szándékoztak fenntartani a káoszt egyik ellenfelüknél. (Pipes meggyőző bizonyítékokat hoz fel amellett, hogy a német anyagi és egyéb támogatások nélkül Leninék aligha kerültek volna uralomra.)

A bolsevik siker másik oka épp a forradalmak törvényszerűségeiben keresendő. Ezek a hatalomváltások ugyanis olyan közigazgatási űrt hoznak létre, ahová eredményesen benyomulhat az a szervezet, akit ugyan a népesség töredéke támogat csak, de kellően szervezett, kegyetlen és elhivatott ahhoz, hogy bevarrja a kínálkozó ziccert. Ráadásul a szélsőségesek malmára hajtotta a vizet az is, hogy ellenfeleik egymással is képtelenek voltak közös nevezőre jutni, plusz igen határozatlanul reagáltak a kulcsszituációkban – ami mondjuk abból a szempontból nem csoda, hogy először találkozhattak olyan szerveződéssel, aki nem habozik gajra vágni egy egész országot holmi homályos jövőbeli idea kedvéért. Addig ezt a hozzáállást elképzelhetetlennek tartották..

Pipesnek van válasza arra a kérdésre is, hogy miért éppen ott tört ki a Marx által megjósolt forradalom, ahol a legkevésbé volt számottevő az iparosodott munkásság. Értelmezésében ez a látszólagos hátrány inkább előny – ugyanis az autoriter, csapnivaló közlekedéssel és hírközléssel megvert Oroszország éppenhogy eszményi tere volt a szélsőségeseknek. Nem léteztek olyan demokratikus alapok (mint amilyen az önkormányzatiság, vagy a magántulajdon tisztelete), amelyekre támaszkodva a parlamentáris elemek alternatívát tudtak volna kínálni a kommunizmussal szemben, kifogva a szelet a vitorlájából – jellemző, hogy a kommunizmus Európa nyugati részén nem is tudott igazi kormányváltó tényezővé alakulni*. A cári rezsim alatt a nép jelentős része megszokta, hogy a hatalom azt csinál, amit akar, nekik úgysem lehet beleszólásuk ebbe – olyan, mint az időjárás, amit kellő fatalizmussal lehet csak átvészelni. Miért viselkedett volna máshogy, amikor a bolsevikok kezdték el presszionálni? Mindehhez pedig még hozzájön, hogy az előző rendszer egyes elemei (például a titkosrendőrség, az Ohrana) olyan mintául szolgáltak Leninnek, amiket eredményesen be tudott építeni a saját módszertanába. Ilyen értelemben tehát a bolsevizmus nem véletlenül alakult ki Oroszországban, hanem épp ellenkezőleg: olyan jelenség, ami csakis Oroszországban alakulhatott ki. Amire van egy cáfolhatatlan bizonyíték: hogy Oroszországban alakult ki. És hát ha egy dolog bekövetkezik, az onnantól kezdve elkerülhetetlen. Persze csak onnantól kezdve.

* Már feltéve, hogy nem állt mögöttük az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” Vörös Hadsereg.

Une étude passionnante, globale et thématique.½

Finally finished this one! It was a great read, but I had to knock a star off for sheer length. There was an overwhelming amount of information in here, more even than I expected. I had some questions while reading this about the target audience here, my supposition is Russia experts and scholars. This was certainly not light reading. However, if you are looking for a comprehensive history of the Russian Revolution, this is absolutely the book that I would recommend. I thought that Richard Pipes' coverage of the transformation of old to new Russia was one of the best that I have ever read and very well researched. This book took both a lot of time and a lot of effort to write and it shows in the quality of the finished product. I've already picked up Russia Under the Bolshevik Regime and will keep going with this series on Russian history.

Publicado para gran aclamación y controversia en este país, este libro de escala épica seguramente será explosivo en la Unión Soviética. Argumenta convincentemente que la Revolución Rusa fue más apropiadamente un golpe de estado, estrechamente basado y lleno de terror desde su mismo comienzo.

Excellent history of Russia in this time period

Disappointing after his 'Russia Under the Old Regime', which is a model of deeply-informed objective analysis. No sane person could defend the record of communist regimes in practise, or suggest that there has been any indication at all in actuality that the communist ideal could ever be realisable. But the author's own prejudices unmistakably and increasingly emerge, resulting in an unevenness of description and analysis that somewhat undermine the book's authoritativeness as a concise guide to the most important ideological/social/political movement of our time. Nevertheless the author's analysis of the contradictions inherent to communist regimes is clear and straightforward, and his discussion of Lenin and Leninism leaves anyone pretending that everything was fine until Stalin took over with nowhere to hide.

This book is a good example of scientific historical analysis. Pipes starts with a debatable proposition and proceeds to identify and examine all the facts and relationships to support his proposition and produces a must read book on Russian history.

Pipes argues that the basis of the Russian state is a patrimonial state; that is, a state based on the ruler treating the country as a personal possession. Key relationships within the patrimonial state were developed to support the ruler in his ownership and that the personal will of the ruler would be carried out.

There are 3 key factors that lead to this development. Firstly, the climate and quality of the soil limited the types of social and political organization that could develop.

Secondly, the domination of the Dnieper basin by the Vikings in the 9th century introduced the centrality of the economic motive in the purpose of the state to the still lowly developed Russian tribes.

Finally, the Monguls/Tartars in the 13th and 14th centuries, whose “absentee” control provided the annual tribute was paid and the leading Prince paying homage to the Khan, reinforced the concept of the paramount authority of the Grand Prince and the principality as his personal possession.

The result was a country where the objective of the state was the material enrichment of the ruler and the blocking of the development of alternative sources of power that could challenge the ruler. The national psyche too developed with the ruler as the provider of all benefits in society at its core.

Pipes goes on to argue that all of Russia’s history down to his day’s Communist Party was merely a development of this patrimonial state. The attempts by Peter I and Catherine II to Europeanize Russia all resulted in being subsumed within the patrimonial concept, continuing to enhance the authority of the Tsar. The late 19th century attempts by the boyars to develop along the lines of western Europe were a failure and only gave rise to a new centralized ruler in the Communist Party that would refashion existing institutions and psyches to perpetuate the patrimonial state.

Easy to ready, lively arguments and plenty of descriptions of key events makes this an excellent contribution to the understanding of Russian history.

Wonderful but so very sad. A very readable, though still academic, book that gave some excellent insights into the Russian psyche as well as direct history of the country and Communist movement.½

Very easy to read. A great critique of communism from a conservative, even Christian in some parts, point of view.½

A short overview of the history of communism around the world, though dealing mainly with the USSR. Straightforward, passably well written, deals with as much of communist history as you can expect within 170 pages, but without any explanation or characterisation you would feel obliged to underline, or even read twice.

One of a series of Modern Library Chronicles, brief reviews of historical subjects. The format is like an extended essay focused on a single historical subject. This book covers Communism, and is written by the author of a history of the Russian revolution. It is excellently written, and has real insight into the failed experiment of the 20th century. Pipes describes the beginning of the theory, the development through the international movements, and the Russian revolution and Soviet state in the early part of the book. He then takes up the attempted spread of worldwide communism. He is relentless in his description of the failed logic of the communist system, and offers choice quotes and judicious comments on the historical record.

Methinks he protests too much about how bad the Bolsheviks were. Of course now we know how truly murderous, but comparing them to the Nazis may be going a bit far, with such comments: "Lenin hated what he perceived to be the "bourgeoisie" with a destructive passion that fully equaled Hitler's hatred of the Jews; nothing short of physical annihilation would satisfy him." (pg 728). Also, at some point the chronology becomes unglued with the later chapters reading more like magazine articles than a cohesive chronology, such as "The Murder of the Imperial Family," so you might want to stop reading around Ch. 14. These criticisms aside this is a masterful account.½

Wonderful but so very sad. A very readable, though still academic, book that gave some excellent insights into the Russian psyche as well as direct history of the country and Communist movement.

Very easy to read. A great critique of communism from a conservative, even Christian in some parts, point of view.

I had wanted to read a good history of the Russian Revolution, but I really couldn't make it through this one. This work might be considered a "classic," but Pipes' pro-Tsarist ideology is just too much to overcome. The one benefit of reading this book (or at least the first couple of chapters or so) is that I recognized pre-Revolution Russia as the exemplar state for 21st-century American conservatives. I.e., the government elite controls foreign policy and economic policy, and the people live in a libertarian paradise. Not of course that Pipes doesn't find some fault with Tsarist policy--but the only appropriate faults are those he personally objects to, not the ones that the Russian people objected to.

Pipes lambasts, justifiable and scholarly, the errors of 20th century communism from a variety of angles.

Perché è avvenuta la caduta dello zarismo? Perché trionfarono i bolscevichi? Perché Stalin succedette a Lenin?
Sono questi i tre “perché�€? a cui questo libro di Pipes dà risposta.
Un volume che in maniera chiara e precisa illustra uno degli eventi più importanti del xix secolo.

Beginning with Plato and the first expressions of a utopian vision of a property-less society, Pipes describes communism's historical antecedents, through to Marx, Engels and the birth of communism' as a theory of class relations and a call to arms. He traces its spread to Russia and its adoption by young radical intellectuals led by Lenin, and explores why Russia, against all Marx's predictions, was such a fertile ground. He goes on to reckon brilliantly with the history of the Soviet Union, from the Russian Revolution and the Civil War, Stalin, Stalinism and the Great Terror, and the Second World War to the regime's decline and ultimate collapse. Pipes also looks at communism in its global context, from its spread to China and the Third World to its reception in the West, and the world-wide power struggle known as the Cold War. Finally he analyses the roots of communism's catastrophic failures and the staggering human cost it inflicted on the world in the 20th century.