Az a helyzet, hogy még nem olvastam Márait. Nagyon bírtam a 26 éves tudósító hangját, a számomra Rejtőt idéző humorát (pedig Rejtő később írt ugyanezekről a tájakról, emberekről, a francia idegenlégióról). A píszít egyikükön sem lehet nyilván számon kérni, de az elején zavart az x csoport tagjai ilyenek, y csoport tagjai olyanok szöveg. Később talán kevesebb volt ezekből vagy el tudtam engedni ezt az elvárást. Sokat idéztem belőle, és van, ami kiragadva nem működik, érdemes az egészet elolvasni. Érdekes volt, hogy milyennek látta Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát, Törökországot Márai 1926-ban. És fejben óhatatlanul továbbgondolni, mi következett hamarosan, mi történik most ezeken a helyeken, mit látott nagyon tisztán akkor, mit nem. Időnként eszébe jutott, hogy a lezáráshoz kéne valami fontosat mondani, valami epés megjegyzést tenni az aktuális helyzetre, és volt, amikor nem bízta az olvasóra, hogy érteni fogja, mit akart, a biztonság kedvéért a szájába is rágta. Ezeket hajlamos vagyok a fiatalság számlájára írni, bár mondom, nem olvastam még mást tőle. (A rengeteg idézetet leszámítva.)

Személyes széljegyzet: valamikor ezt a könyvet éveken át vadászta az egész családunk, mert Anyu szerette, és nem lehetett kapni. Aztán egyszer besétáltam egy antikváriumba, és az esélytelenek nyugalmával feltettem a szokásos kérdést. Az eladólány azt mondta, persze, kettő is van. Kiderült, hogy csak egy, azt viszont nagyon boldogan hoztam el. A következő egy-két hét alatt pedig mindenkinek bejöttek az előjegyzései is, így lett a családban vagy öt példány. Jó volt arra gondolni, hogy ugyanazt olvasom, hogy ugyanazokon nevetek. Jó, hogy így még lehet kapcsolódni ahhoz is, akihez máshogy már nem. Szóval előfordulhat, hogy kissé elfogult a csillagozás. ( )

Az a helyzet, hogy még nem olvastam Márait. Nagyon bírtam a 26 éves tudósító hangját, a számomra Rejtőt idéző humorát (pedig Rejtő később írt ugyanezekről a tájakról, emberekről, a francia idegenlégióról). A píszít egyikükön sem lehet nyilván számon kérni, de az elején zavart az x csoport tagjai ilyenek, y csoport tagjai olyanok szöveg. Később talán kevesebb volt ezekből vagy el tudtam engedni ezt az elvárást. Sokat idéztem belőle, és van, ami kiragadva nem működik, érdemes az egészet elolvasni. Érdekes volt, hogy milyennek látta Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát, Törökországot Márai 1926-ban. És fejben óhatatlanul továbbgondolni, mi következett hamarosan, mi történik most ezeken a helyeken, mit látott nagyon tisztán akkor, mit nem. Időnként eszébe jutott, hogy a lezáráshoz kéne valami fontosat mondani, valami epés megjegyzést tenni az aktuális helyzetre, és volt, amikor nem bízta az olvasóra, hogy érteni fogja, mit akart, a biztonság kedvéért a szájába is rágta. Ezeket hajlamos vagyok a fiatalság számlájára írni, bár mondom, nem olvastam még mást tőle. (A rengeteg idézetet leszámítva.)

Személyes széljegyzet: valamikor ezt a könyvet éveken át vadászta az egész családunk, mert Anyu szerette, és nem lehetett kapni. Aztán egyszer besétáltam egy antikváriumba, és az esélytelenek nyugalmával feltettem a szokásos kérdést. Az eladólány azt mondta, persze, kettő is van. Kiderült, hogy csak egy, azt viszont nagyon boldogan hoztam el. A következő egy-két hét alatt pedig mindenkinek bejöttek az előjegyzései is, így lett a családban vagy öt példány. Jó volt arra gondolni, hogy ugyanazt olvasom, hogy ugyanazokon nevetek. Jó, hogy így még lehet kapcsolódni ahhoz is, akihez máshogy már nem. Szóval előfordulhat, hogy kissé elfogult a csillagozás. ( )