E regény – ami az elbeszélés milyenségét illeti – egyszerű, akár egy fakocka. De mint tudjuk, a fakockák akár metrószerelvények megállítására is képesek lehetnek – ám nem ebben az esetben. Júszuf Idrisz könyve amúgy izgalmasnak ígérkezik: adott egy óriási gyapotföld Egyiptomban, rajta a helyiek intézőstül-parasztostul, és vannak ugye a napszámosok, az idénymunkások templomiegér-szegény tömegei, akik az év adott időszakában megérkeznek falvaikból, hogy a gyapotférgeket összeszedjék az ültetvényről*. No most a helyiek vérmérséklettől függően utálják, megvetik vagy kigúnyolják a napszámosokat, mert idegenek, a napszámosok meg… hát a napszámosok nem gondolnak semmit a helyiekről, mert a munkájuk mellett meghalni sincs idejük, nemhogy gondolkodni. Aztán ebben az amúgy sem idilli helyzetben bűntény történik: találnak egy halott csecsemőt. Vajon ki volt a bűnös?** És a kérdés kapcsán Idrisz csinál egy élő körkapcsolást az ültetvény lakói között, bemutatva életüket, félelmeiket és vágyaikat. Ami tök jó ötlet, de itt momentán kimerül a dolog abban, hogy kapjuk az arcunkba az üzenetet hat marokkal: 1.) hogy a napszámosok élete cudar 2.) a többieket meg pofán kéne csördíteni egy biciklilánccal, hogy megjavuljanak. És a regény meglehetősen giccses végkifejletében – láss csodát! – meg is javulnak, és a tragédia hatására létrejön a közösségen belül valamiféle társadalmi béke. Mindezt értem, felfogtam – ha Németh László írta volna meg, még tapsikolnék is örömömben. Így viszont csak unottan vonogatom a vállam.

* Ezek a gyapotférgek ilyen kis rohadékok, akik letarolnák az egész gyapotot, ha hagynák. Petekorukban kell kinyiffantani őket, egyfajta radikális születésszabályozási módszert alkalmazva. El tudom képzelni, milyen gáz meló lehet, magam is vadásztam hamvas ifjúként krumplibogarakra.
** Idrisz interpretálásában ez a bűn két rétegű: egyrészt van ugye a gyilkosság bűne, másrészt pedig a vélelmezhetően házasságon kívüli teherbeesés bűne, aminek csak következménye az első számú bűn. Én végig úgy éreztem, hogy a két réteg közül mindenki a másodiknak tulajdonít nagyobb jelentőséget, ami bevallom, kissé zavart.

( )