Az egyik legnagyobb hat©Łs©ð n©♭met ©Ưr©đ, Heinrich von Kleist V©Ưzil©♭nyek, szir©♭nek c©Ưm¿ł m¿łv©♭nek ind©Ưttat©Łsa nyom©Łn sz©ơletett meg Darvasi L©Łszl©đ abszurd reg©♭nye, amely egy k©♭pzeletbeli n©♭met v©Łrosk©Łban j©Łtsz©đdik valamikor a 19. sz©Łzad elej©♭n, a romantika kor©Łban. K©♭t f¿h¿se van: Jakab, a sz©♭n©♭get¿ siheder fia, a n©♭p egyszer¿ł gyermeke, illetve Henrik, a gr©đf int©♭z¿je, a hatalom k©♭pvisel¿je, aki a kisv©Łrosban ©♭let ©♭s hal©Łl ura. Egy ¿szi napon h©Ưre j©Łr, hogy a gr©đf egy igazi sell¿t hozat ©ơvegk©Łdban Magyarorsz©Łgr©đl, mert ott a tavakban ilyen k©ơl©œn©œs, f©♭lig ©Łllat, f©♭lig emberi l©♭nyek ©♭lnek. A r©♭szleteiben realista, eg©♭sz©♭ben val©đszer¿łtlen©ơl abszurd t©œrt©♭netben karakteres alakok sokas©Łga vonul f©œl: Jeremi©Łs Mozart, a k©Ưnz©Łsok mestere, a lelki bajokkal k©ơszk©œd¿ k©œlt¿, a m©♭sz©Łros, a kocsm©Łros, a pl©♭b©Łnos, a szab©đ. A f¿szerepl¿k mellett ezek az alakok uralj©Łk a reg©♭nyt, Darvasi ugyanis id¿nk©♭nt hanyagolja a cselekm©♭ny sz©Łlainak fon©Łs©Łt, helyette pillanatfelv©♭teleket, ©♭letk©♭peket ©♭s portr©♭kat ad; a kisv©Łros k©œznapjait ©♭s figur©Łit eleven©Ưti meg, az emberek napi csetl©♭s-botl©Łs©Łt, k©ơszk©œd©♭s©♭t, jelent©♭ktelen vagy ©♭pp groteszk cselekedeteiket, felsz©Ưnes cseveg©♭s©ơket, ©♭rdekes gondolataikat. Mintha az ©Ưr©đ csak szeml©♭l¿dne a v©Łrosk©Łban, de ennek nyom©Łn az olvas©đ lassan-lassan m©♭gis beavatottja lesz az itt foly©đ ©♭letnek. Ami ©♭rdekes fordulat, hogy meg©♭rkezik a sell¿, a sz©♭n©♭get¿ fia egyik ©Łmulatb©đl a m©Łsikba esik, de azt©Łn minden megy tov©Łbb, ahogyan eddig. A polg©Łrok pr©đb©Łlnak nyugalomban ©♭lni, ami nem k©œnny¿ł dolog, hiszen az int©♭z¿ emberei ©Łlland©đan k©œvekkel dob©Łlj©Łk az embereket, folytonos dressz©ðra alatt tartj©Łk a lakosokat. A k©♭rd©♭s az, mik©♭nt v©Łlthatj©Łk meg a nyugalmukat a polg©Łrok, mik©♭pp szerezhetik vissza a szabads©Łgukat.