Klik op een omslag om naar Google Boeken te gaan.
Bezig met laden... Ábel a rengetegben (1932)door Áron Tamási
Geen Bezig met laden...
Meld je aan bij LibraryThing om erachter te komen of je dit boek goed zult vinden. Op dit moment geen Discussie gesprekken over dit boek. Egyszer még dolgozatot is kellett írni belőle. Szerencsére ez sem szegte kedvemet, hogy elolvassam a teljes regényt. Teljesen magával ragadott a táj, a nyelvezet, a gyermeki találékonyság és persze az élet rideg valósága. Imádtam a főszereplő figuráját, de ugyanígy a többi hős vagy antihős alakját is. Azóta is kedves olvasmányomként tartom számon... ( ) Erdélyi utazás és Tamási Áron szülőházának megnézése után olvastam el a könyvet. Viszonylag rövid, könnyen emészthető olvasmány. Rögtön a nyitó mondat nagyon tetszett: "Abban a nevezetes ezerkilencszáz és huszadik évben, vagyis egy esztendőre rá, hogy a románok kézhez vettek minket ..." ilyen kifejezést a Trianon-problémakörre még sosem hallottam. A könyv végig ízes, székelyes nyelvezettel íródott. Eleinte szórakoztató volt, hogy mindig indirekt módon, fontos részeket elhallgatva beszélnek egymással a szereplőj, egyfajta nyelvi évődést folytatva. Egy idő után ez kezdett fárasztóvá válni. Különösen ott bántó ez, ahol mint a viccben "Sehová, csak édesapám felé dől a fa." élet-halál kérdést kellene megbeszélni. A történet elég egyszerű: a serdülő fiút erdőpásztornak adják a Hargitára, ahol elég hamar felnőtté kell válnia. Ebben az egyedüllét, a tolvajok, csempészek, papok, bankárok, világháborúból ottmaradt lőszerek "segítik". Bár vidámra van hangolva a könyv, valahogy olyan módon, ahogy Rejtőnél is csak egy séta a sivatag, itt azért érezni a szenvedést, még ha ez kevéssé is van kiemelve. Az éhezés, a halál, csak mintha az élet természetes velejárója lenne. A sok viszontagság során mégis egyre komorabbá válik a hangulat, míg ahhoz az elcsépelt konkluzióhoz el nem jut, hogy jót kell tenni másokkal. Ugyanakkor Ábelnek elhiszem, hogy ezt tényleg komolyan gondolja. Az elhallgatás mellett bosszantó hiba volt a megsebzett sas bezárása a házba, ahol a kutya és a macska lapított. Nem tudom, hogy az író akarta kínozni így a szereplőket vagy tényleg lehetett valaki ennyire együgyű. Érdekes, hogy a román szereplők negatívak - vajon Tamásinak általában rossz véleménye volt róluk vagy itt a történet kívánta ezt - , de magyarok sem feltétlenül pozitívak. Mintha a tisztes szegénység lenne a romlatlanság mértéke. Tamásiit ezek alapján józan embernek képzelem, aki kerülte a fenenagy magyarkodást. Mindenképpen érdemes elolvasni., geen besprekingen | voeg een bespreking toe
Erelijsten
Geen bibliotheekbeschrijvingen gevonden. |
Actuele discussiesGeenPopulaire omslagen
Google Books — Bezig met laden... GenresDewey Decimale Classificatie (DDC)894.511332Literature Literature of other languages Altaic, Finno-Ugric, Uralic and Dravidian languages Fenno-Ugric languages Ugric languages Hungarian Hungarian fiction 1900–2000 Early 20th century 1900–1945LC-classificatieWaarderingGemiddelde:
Ben jij dit?Word een LibraryThing Auteur. |