Este libro trata sobre la Segunda Guerra Mundial. Con personajes que cuentan su particular forma de vivir en tiempos de guerra. Aunque algunos aparecen sólo unas páginas todos dejan una inolvidable huella. El protagonista, un soldado llamado Feinhals nos enseña cómo vivir, sueña y ama durante una guerra. Es raro encontrar personajes tan humanos dentro de un relato tratándose de soldados del ejército alemán. El autor hace una profunda crítica de la guerra y de la xenofobia desde el punto de vista de los opresores.

Tisztára mint egy Remarque-regény, amit egy olyan Remarque írt, aki elfelejtett cselekményt szőni. Persze Böllről nem feltételezném (hiába ez az első könyve), hogy képtelen elmesélni lineárisan egy történetet – inkább arról van szó, hogy ő ezt az egészet ignorálja. Nem egy háborús sztorit akar végigvinni, hanem a háború leglényegéről akar mondani valamit: a nyugtalanságról, a tehetetlenségről, és arról, hogy Ádám nem ott van, ahol kéne (otthon), hanem ott, ahol aztán pont nem kéne lennie (a háborúban). De hát ezt már annyian annyiféleképpen megírták, és jó páran sokkal jobban is. Szóval értem én, „mit akar mondani a szerző” (ahogy az egyszeri irodalomtanár mondaná), csak mintha túl közeli lenne az élmény, túlságosan rátelepszik a szövegre, és Böll nem tud tőle két lépésre eltávolodni. Ettől aztán ez az egész mozaikos szerkezet olyan lesz, mint egy konstruktivista festmény (a címe legyen mondjuk: „Növendék macska a teraszon”): akadnak benne szép színű kockák, de úgy az egész rohadtul nem hasonlít egy cicára. Úgyhogy ha lenne egy időgépem, visszamennék az ötvenes évek elejére, és azt mondanám Böllnek: „Desztillálj, Heinrich! Desztillálj! Jó író vagy, engedd, hogy ez érvényesüljön! Ne az élmény irányítsa a tollad, hanem a tollad irányítsa az élményt!” És alighanem van is egy időgépem, mert Heinrich később desztillált. Azért kapott Nobel-díjat. ( )

El escritor alemán Henrich Boll escribió en 1951 ¿Dónde estabas, Adán?`, que narra la óptica de un soldado alemán llamado Feinhals en los últimos meses de la guerra.Como en toda la literatura de Boll, no hay héroes ni villanos, sino personas comunes que no pueden gobernar su propio destino, sometidas a decisiones sin sentido y situaciones absurdas.

> Pour le soldat Feinhals, comme pour tous ceux qui y sont engagés, la guerre prend figure d'une angoisse, d'une souffrance, d'un amour humain, car l'occasion leur est donnée d'être enfin connus tels qu'ils sont.
—Nuit blanche

- una catastrofe mondiale può servire a parecchie cosa, anche a creare un alibi davanti a Dio: "Dov'eri, Adamo?" "Ero alla guerra mondiale" -la citazione non credo sia tratta proprio da questo libro, ma da un altro dello stesso autore: me la sono imparata a memoria perché spiega molte cose e situazioni ricorrenti nel tempo.il libro parla della guerra dalla parte dei nazisti, che erano uomini, soldati, ragazzi come tutti e che la odiavano quella maledetta guerra; storie di un manipolo di uomini che si intrecciano tra loro; i protagonisti muoiono. tutti.molto, molto bello